A titkok ereje - 4.rész

Jó olvasást az új közös írásunkhoz :) hagyjatok nyomot a csevegőben, ha tetszik :)

Jason:

Mikor a másik oldalamra fordulok, át akarom karolni a feleségem, ám tudomásul kell vennem, még fáradt agyammal, hogy Liv nincs mellettem. Azonnal kinyílik a szemem. Kiugrom az ágyból, és elindulok megkeresni. Remélem nincs baja.
- Liv! Liv? Merre vagy kicsim? – kiabálok, de nem jön válasz. Hol lehet? Már az egész házban körülnéztem, mikor a telefonért nyúlok. Esposito számát tárcsázom. Azt remélem, hogy Liv az őrsre ment. Kicsöng!
- Javier Esposito nyomozó, tessék!
- Javi, Jason vagyok, Liv az őrsön van? – kérdezem idegesen.
- Nem haver, nincs itt. Miért, itt kéne lennie? – Javier kérdése felidegesít, de most nem foglalkozom ezzel.
- Nem, de köszi a segítséget.  Szia.
- Szia. - már csak egy lehetőségem van. Kate száma a gyorshívóban van. Megnyomom a gombot és már ki is csörög. Várok! Ez a búgás idegőrlő.
- Tessék! – szól bele Kate. Meg sem várom, hogy elmondja, hogy Castle lakás meg satöbbi.
- Jason vagyok, Liv eltűnt! – gyorsan zúdítom rá az információt, de nem érek rá csevegni.
- Micsoda? Az hogy lehet? – hallom, hogy ideges lett a hangja.
- Nem tudom, este elaludtunk, és reggel mikor felébredtem, már nem volt itt. Ezek szerint akkor nincs nálatok? – egyre idegesebb vagyok. Azt reméltem, ha volt is olyan buta, hogy elment itthonról, legalább az anyjáékhoz ment. Már teljesen tanácstalan vagyok. Hol lehet?
- Jason nyugodj meg, nézd meg, hogy más is eltűnt-e. Ruhák, cipők valami egyéb? – elindulok az emelet felé, mikor nyílik a bejárati ajtó, és Liv lép be rajta. Felsóhajtok, majd erősen fújom ki a levegőt.
- Semmi vész, hazajött! – szólok bele a telefonba, de még nem teszem le.

- Hol a fenében voltál? Pihenned kéne, a frászt hoztad rám. – érdekes a tekintete. Olyan nem is tudom. Más.
- A parkban voltam. Sétáltam. Kiszellőztettem a fejem. Nyugodj meg, jól vagyok.
- Te elmentél a Sentral Parkig? Magadnál vagy? AZ nagyon messze van. – megdöbbenek, és nem jutok szóhoz, de ahogy hallom, a vonal másik végén Kate sem. Nem értem, Liv nem szokott ilyet csinálni.

Olivia:

Nem értem most miért csinál így. Csak egy ártalmatlan séta volt. Megforgatja a szemét és hátat fordít. Csörög a telefonom! Előkotrom a kis táskámból és felveszem.
- Tessék! – szólok bele.

- Tudom mit tettél! Undorodom tőled, és el fogom mondani! – megint ez a hívás. Már komolyan félek. De nem szólhatok senkinek. Mintha mi sem történt volna, leteszem a telefont.
- Ki volt az? – kérdezi Jason.

- Nem tudom, téves volt. – elengedek egy apró mosolyt, de közben mély aggodalom ül a szívemen.

A szobába indulok és csüggedten ülök le az ágyra. Fáradt vagyok és a fejfájás újra elhatalmasodik felettem. Végignyúlok az ágyon. Várom, hogy a férjem talán utánam jön és mellém bújik, de semmi. Miért is jönne? Én is itt hagytam reggel. Könnyek szöknek a szemembe, de nem sírok. csak hagyom, hogy az álmok eluralkodjanak.
Apró kezek érintésére térek magamhoz.
- Beteg vagy mami? – csacsogja a kislányom és érdeklődve figyeli az arcom. Lassan magamhoz térek, és az órát nézem. Már délután van. A gyerekeim már itthon vannak. Be vagyok takarva és a felesleges ruha is le van véve rólam. Nem ébredtem fel rá mikor Jason mozgatott.
- Csak nagyon fáradt voltam kicsim. Merre vannak a testvéreid? – kérdezem tőle és az ölembe húzom. Imádom mikor hozzám bújik és bele betegednék, ha valamelyik gyerekemnek bármi baja esne.
- pakolnak. Apu azt mondta, hogy a nagypapinál leszünk egy kicsit – nem értem mit magyaráz, de mire rákérdezhetnék, nyílik az ajtó és Jason lép be.
- Hercegnőm, mondtam, hogy hagyd anyut aludni. Menj és nézd, meg mit szeretnél elrakni.
Joh már ki is szalad a szobából és mi ketten maradunk. A csend kínos és talán még sosem volt ennyire zavaró. Szeretnék a karjaiba bújni, de nem tudom. Bizonytalan vagyok. A helyemen maradok és várom a magyarázatot arra, amit a lányunk mondott.
- Pár napra lemegyünk Hamptonba. Csak ketten. Kell, hogy veled lehessek egy kicsit. Hiányzol – simít végig az arcomon és végre magához húz. Olyan szorosan bújok hozzá, mint még soha, és megteszek mindent, hogy a bűntudatomat is arrébb tudjam hessegetni. Nem akarok mást csak vele lenni. Rendbe hozni mindent, mielőtt a házasságunk csődbe juthatna. Szerencsére Jason már mindent elrendezett így csak az én bőröndöm maradt.
Másfél óra múlva már a gépen ültünk, miután a három gyereket kiraktuk anyuéknál.

Mire a régen látott házhoz értünk Hamptonba, már sötét volt. Nem vesződtem a kipakolással. A teraszra sétáltam és a sötétben csodálatosan kivilágított udvart bámultam. Ahogy a fények megcsillantak a vízfelszínen és szinte beragyogták az udvart. A csillagok csak úgy mosolyogtak. Csend van és nyugalom. Hallom, hogy valahol egy tücsök ciripel. Önkénytelenül is a medence felé sétálok és mire odaérek már semmi sincs rajtam. Egy pillanatig még nézem a vizet, aztán kecses mozdulattal csobbanok a kellemes vízbe.  Mire feljövök a víz alól a férjem éhes tekintetével találom szembe magam.
- Miért nem passzoltuk le előbb a srácokat – suttogja szenvedélyesen és még bíztatnom sem kell, máris a ruháitól szabadul meg.  Kuncognom kell, de a nevetésem abbamarad és hatalmasat kell nyelnem. Újra és újra elámulok azon, mennyire jól néz ki a férjem. A medence szélénél állok, ő pedig lassan ereszkedik be mellém. Nem ér hozzám, csak bámul. A tekintete szerelmet, csodálatot és vágyat tükröz. Ujjai az arcomat cirógatják, és lassan lejjebb vándorolnak. Szemeim önkéntelenül adják meg magukat és csukódnak le a jóleső, vággyal teli borzongástól, ahogy a melleimet kényezteti, ajkával pedig az én ajkam keresi és nyelvünk vad párbajt jár. Olyan szorosan préselem hozzá csípőmet hogy egy hajszál se tudjon közénk férkőzni. Siettetni akarom az egyesülésünk. Túlságosan régen volt már és túlságosan is akarom.  Érzem, ahogy kemény férfiassága nekem feszül és én belenyögök a csókunkba.
- Jason kérlek – suttogok elfúló hangon, ahogy nőiességemet kényezteti. Végigsimít a fenekemen és finoman megemeli a combon. Hála a víznek mindkét lábam könnyen a köré fonom.
- Istenem – sóhajtok fel mikor megérzem őt magamban.
- Hiányoztál – suttogja és a következő csókkal együtt olyan tempót diktál, mint még soha. Hajtjuk, szinte űzzük egymást a beteljesülésig, mígnem testünk szinte egyszerre adja meg magát a mámorító orgazmusnak. Fejem a vállára hajtom és pihegve élvezem intim helyzetünket, elfelejtve mindent ami rossz volt, vagy ami még rossz lehet.