Tájékoztató :)

Kedves olvasók :)

Egy rövidke tájékoztató következik az következő történetünk előzményeiről.

Ennek a történetsorozatnak, ez a harmadik része.
Az első rész: Egy ügy, ami összeköt.
A második rész: Egy új élet.

A főszereplő Olívia, aki egy zűrös múltból érkező fiatal lány. Az első rész elején kiderül, hogy a lány Rick eltitkolt lánya. A lány súlyos betegségben szenved. Szívbeteg, ezáltal állandó rohamok gyötrik. A történet során nyomon követhetjük Olivia életét, és azt, hogyan lesz szerelmes és találja meg élete párját.  Az első rész itt ér véget. Ezt a rész olvashatjátok a http://castlefic.blogspot.hu/ című blogon :)

A második rész is Olivia életével foglalkozik. Ebben is sok mindenen megy át a lány. Megtartják az esküvőt, elmennek nászútra, a lányt elrabolják, de a végén természetesen minden jóra fordul. Sok nehézség után teherbe esik, és megszüli kislányát, Johannát.  Ezt a részt itt olvashatjátok: http://rickandkatealways.blogspot.hu/

Most pedig következzen egy újabb fejezet Olivia életéből :)
Jó olvasást :)

A titkok ereje

 Anya büszkén lép fel a polgármester és Gates elé. Ma van a nagy nap, hogy anya hivatalosan a 12-es őrs kapitánya lesz. A szívem büszkén dobog. Mennyi mindent éltünk át együtt, és mennyi mindent köszönhetek neki. Most már a főnököm is lesz. Remélem nem olyan szigorú, mint vaslady. Eszembe jut az elmúlt hat év. Annyi mindent éltünk át és győztünk le. Annyira elmerülök, hogy nem hallom mit mond a polgármester. Csak akkor eszmélek fel mikor már Gates beszél.

- … felkérek egy különleges személyt, hogy mondjon néhány szót ezen a különleges napon. Bár eddig én voltam Castle nyomozó felettese, azt hiszem, ő többet tudna mondani. Kérem, köszöntsék az emelvényen Olivia Grant nyomozót – a nevem hallatára felkapom a fejem. Nem készültem beszéddel. Le fogok égni. Basszus basszus. Gates igazán figyelmeztethetett volna. Felpattanok és egy láthatatlan ránc kisimítása után a szoknyámról elindulok felfelé. Kétségbe vagyok esve. Anyára nézek és kapok egy alig látható bátorító mosolyt. A mikrofonhoz lépek és egy apró sóhaj után belekezdek.
- Hölgyeim és uraim. Nem tagadom, váratlanul ért Viktoria Gates kapitány felkérése, miszerint mondjak pár szót. Nem készültem beszéddel egyszerűen csak büszkén szerettem volna végignézni anyám kinevezését. Azt hiszem életem legjobb döntése volt mikor 6 évvel ezelőtt betoppantam a 12-es őrse. Egy fantasztikus nyomozótól kaptam segítséget, aki felkarolt és neki köszönhetően itt állhatok, aki legyen az bármilyen ügy, elszántan és magát nem kímélve nyomoz. Katherine Castle nem csak nagyszerű nyomozó, hanem csodálatos barát, feleség és bámulatos anya. És teljesen biztos vagyok benne hogy méltó utódja lesz Gates kapitánynak és a 12 körzet nyomozói megfelelő szigor alatt ezután is tökéletesen fogják végezni a dolgukat. Öröm volt Gates kapitány alatt szolgálni és öröm lesz Castle kapitány alatt szolgálni. Most pedig vissza adom a szót Viktoria Gates-nek – biccentek a hallgatók felé és a helyemre sétálok. Anya szemének sarkában egy könnycsepp csillog, de nem folyik végig.
- Katherine Castle, ettől a perctől kapitányi rangba emelem – mondja a hivatalos szöveget Gates.  Mi felállunk és sorba igazodunk. Anya mosolyogva szalutál és mi is ugyanígy válaszolunk. Hát ezennel az anyám a főnököm lett. Ez egy érdekes helyzet lett. Még legalább háromnegyed órán keresztül ácsorgunk. Mindenki gratulál anyának egy kis beszélgetés ezzel, egy kis beszélgetés azzal. Apa büszkén feszít mellette. Keze anya derekán nyugszik. Jó látni, hogy eltűnt az életükből a mélypont, ami annak idején jelen volt az életükben. Jó látni őket. Előkotorom a táskámból a telefont, hátha keresett valaki, de semmi. Ezek szerint megvannak otthon. A négy gyerkőcre Jason, Alexis és Martha vigyáz apuéknál. 
- Nem aludhatna nálatok ma éjszaka Diana? – hallom apa hangját a fülem mellett.
- Jézusom apa! A frászt hoztad rám. Persze de miért? – hírtelen nem kapcsolok.
- Alexis egy barátnőjénél lesz és nagyanyád is lelép éjjelre – céloz finoman és nekem le is esik mit tervez. A kis hamis.
- Na de apa – mosolygok szélesen.
- MI van, Johannát sem a gólya hozta – nevet épp úgy mint egy kamasz.
- Rendben, ma éjjel megszabadítalak benneteket a törpillától - egyezek bele és ezzel lőttek a saját romantikus fürdőzésemnek. Így a srácok olyanok lesznek, mint a búgócsigák. Ha mind a négyen együtt vannak kész kabaré őket ágyba parancsolni. Nagyon ajánlom, hogy Jason kellőképpen lefárassza a srácokat vagy különben egy újabb este lesz csak alvással. Kezdenek elvonási tüneteim lenni a házas életem hiányától. Az elmúlt hét kemény volt. A gyilkosok aktívak voltak és anyának papírokat kellett intézni és a kinevezési ünnepség is meg minden.
- Kösz kicsim. Jövök egyel – kapok egy igazi apai puszit az arcomra.
- Nem is tudod mekkorával – célzok a szívesség nagyságára.
- Indulhatunk végre, ha gondoljátok – jön oda anya is, és még ők a hazaúton beszélgetnek, addig én egy sms-t dobok drága férjemnek. Még jó, hogy egy autóval jöttünk.
„Remélem lefárasztottad a srácokat. Diana nálunk alszik. Most indultunk. Szeretlek. Liv”
Kifelé bámulok az ablakon és elmerengek a múltban. Fájó és boldog emlékek elevenednek meg másodpercekre. Az életem tökéletes. Talán túl tökéletes lett. Ilyenkor szokott jönni valami, ami elronthat mindent, de bízok abban, hogy most kimarad. Talán egy újabb baba is összejöhet. nem állunk az útjában, bár az orvos szerint nem nagy a valószínűsége hogy még egy összejön. Attól, hogy Joh megszületett a méhem még mindig gyenge. De ha nem lesz újabb gyerek, akkor sem leszek elkeseredve. Így is van mit tennem. És biztos vagyok benne, hogy az új főnököm tesz is róla, hogy legyen mit csinálnom.

Reggel fáradtan ébredek. Az este alig bírtuk elaltatni a gyerekeket. Anya ma biztosan frissen és fantasztikusan fog kinézni, míg én idegesen és gyűrötten megyek dolgozni. Jason friss kávéval ébreszt. Nagy nehezen felébredek, felöltözöm, és rendbe rakom a külsőmet. Leviharzom a lépcsőn, és még sehol senki. A gyerekek alszanak még.
- Sietnem kell! – jelentem ki. felkapom a táskám, de Jason elkapja a kezem.
- Gyere, anyád a főnök, ha elkésel, megbocsát – ez az ajánlat jobban csábít, mint kellene. Legszívesebben kibújnák a magas sarkúból, ledobnám a ruháimat és elmerülnék egy jó szexben a férjemmel.
- Nem lehet! – a hangom csak suttogás, és engem is kijózanít, hogy nemet mondok. A nyakamat ostromolja, és a keze már a fenekem felé indul. Ha most nem állítom meg, akkor bele fogok menni, és elkésem, anya első „kapitányi” munkanapján. Ohh a francba vele. Majd kimagyarázom. Apa úgy is lóg egy szívességgel. Hátrahajtom a fejem, és hagyom, hogy jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Lerúgom a cipőm, és ledobom a blézerem. Átkarolom a nyakát, és hagyom, hogy az ölébe vegyen. Felvisz a hálóba, és lerak az ágyra. Leveszi a felsőm, és lehúzza a nadrágomat is. A szája az enyémen, a keze a bugyim alatt. A légzésem szabálytalan, akár csak az övé. A kezem kibontja a nadrágját, és én sem maradok tétlen. Már nem bírom tovább. Magamban akarom érezni. Már jó ideje nem éreztem magam ennyire felhúzva…
- Mamiiiiiii!!!! – a kislányom tornádóként rohan végig a folyosón, és mielőtt beront a szobába, még sikeresen berohanok a fürdőbe. Felveszek egy másik felsőt, és rendbe hozom a hajam. Kimegyek, és már le is sietek a lépcsőn. Belebújok a cipőmbe, és egyszerre vagyok dühös, csalódott, és kielégítetlen.  Azt hiszem, egy nőnél ez a legrosszabb trió. Adok egy puszit a gyerekeimnek és Diana-nak, majd elindulok. Beszállok a kocsiba, és megdöbbenve veszem észre, hogy már egy órája az őrsön kéne lennem. Beletaposok a gázba, és elindulok. A lámpa villámgyorsan vált pirosra, és hirtelen fékezek. Egy BMW-s pasas lefékez mellettem, majd letekeri az ablakot.
- Mi a fenét csinálsz te hülye liba? Ki a fene tanította a szőke fejedet vezetni? – csak nyelek egyet és a zöldre váltott lámpánál tovább hajtok. Szerencsére épségben megérkezem az őrsre. Bemegyek és leteszem a táskámat az asztalomhoz. A fiúk az asztaluknál ülnek és sustorognak valamit. Az ajtó nyílik, majd megdöbbentő dolog történik.
- Grant! Az irodába – anya ordít ki az ajtón, és a kezem remegni kezd. Még sosem szólított így. Nagyon ideges lehet rám. Nagy levegőt veszek, és elindulok az iroda felé. Belépek, és meg sem tudok szólalni.